SZERETETTEL KEDVESEMNEK!!

Szabó Lõrinc

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messzirõl kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Dal
Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...
Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

József Attila:Halálos szerelem

S ha nem volt még halálos szerelem,
azt akarom, ez halálos legyen,
értelmes kín: mert nincs értelme annak,
ha embernek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
s árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz:
vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg élsz!

Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Vörösmarty Mihály

„Az vagy nékem mi testnek a kenyér
s tavaszi fűszer zápora a földnek,
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet,
csak az enyém légy azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet!
Arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok.
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit Tőled kaptam s még kapok!
Koldus szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mégis szomjazom.”

/William Shakespeare:LXXV. szonett/

Régóta lappang egy gondolat a fejemben, egy aprócska dobbanás itt belül a szívemben. Kimondani nem könnyű, mégis megteszem, tudnod kell, hogy csak Veled létezem!!!!

Melletted lenni minden vágyam, csókolni tested puha forró ágyban! Szerelmes szavakat suttogni füledbe, szeretIek, míg élek kedvesem örökre!

Sok minden van amit szívesen adnék Neked. . .
Szeretnék Neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg.
Szeretnék Neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.
Szeretnék Neked boldogságot adni, de az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok Neked, amely mindig veled lesz és az nem más, mint az én
szeretetem