TŐLEM-NEKED

Dobrády Ákos - Fekete gyémánt

Amíg tart ez az élet
addig nem félek,
mert megtaláltalak téged,
s ha nem bánod,
akkor én végleg itt maradok.

Tudom elhiszed majd,
talán megérted.
Az édes csókod a mérged.
Ami hajt még,
nem hagy egy percre sem nélküled.

Szeretem azt amikor,
szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
a fénye simogat.

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...

Mielött nem voltál,
kavargó porszemként éltem.
Voltam játéka szélnek és féltem.
Soha nem jössz, nincs az a jó ami rám talál!

De most hogy itt vagy
már mindent más szemmel látok!
Az elveszettnek hitt álmok,
visszatérnek.
Van akit nem pótolhat más!

Szeretem azt amikor,
szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
a fénye simogat.

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Bennem bízz...

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...!



Csézy - Általad vagyok

Gondtalan, az, az élet, melyben társra várok,
Súlytalan, nincs mi megzavar, ha nem vigyázok,
Nem gyötör kín és vágy,
Ez könnyű út álmos világ.

Hirtelen, jön egy változás és szívem máris
Védtelen, nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem
S ha ez vár rám,
Mi most vagyok, azt el nem dobnám.
Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok
Jobb az, aki általad vagyok.
Ez bármit megér.

Végtelen, ami bennem él, s ki így szeret, az nincstelen,
Soha nem lehet, hisz elvihetnéd mindenem,
Ha elmennél,
Mi lettem én az több mindennél.
Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok
Jobb az, aki általad vagyok
S ez bármit megér.

Hiba volt, s ami fájt, ami voltunk rég elégett.
Sose volt, sose várt nagy a tűz mi tőled éltet
Így kell láss, hogy minden percem tőled más.

Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok
Jobb az, aki általad vagyok.
Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a jég, ma lángolok
Százszor jobb, mi általad vagyok.
S ez bármit megér.

Szécsi Pál - Két összeillő ember

Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!

Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság!
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég!

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket!

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet!

Rómeó és Júlia - Operettszínház : Szívből szeretni

Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!
Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!
Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából!
Szívből szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!
Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szerelem!



Thomas Moore
(1779-1852)

A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást visz a földi bogárka, szivem;
a bércek alatt
száz út csalogat,
mikor álom esőz a világra, szivem!
Ébredj, tündöklik az ég, gyönyöröm,
üdvünk sose volna elég, gyönyöröm,
s mert napja rövid
legjobb, ha kicsit
meglopjuk utána az éjt, gyönyöröm!
Már alszik a föld megigézve, szivem,
csak a Csillagász les az égre, szivem,
meg én, de nem int
oly fényt neki, mint
a te szép szemed isteni fénye, szivem.
Jöjj hát, míg nem kel a nap, gyönyöröm,
a Tudós szeme mást kutat, gyönyöröm,
s ha csövébe befog,
majd azt hiszi, hogy
te is ég szeme, csillaga vagy, gyönyöröm!
Szabó Lőrinc fordítása



Elizabeth Barrett-Browning
(1806-1861)

Mondd újra
(a Portugál szonettek-ből)
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...
Babits Mihály fordítása

Illyés Gyula
Jó érezni...

Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg
nekünk,
hol ajk az ajkon egymást
átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk.